Ha eszembe jut, máris görcsbe rándul a gyomrom. Sőt, nem csak ha eszembe jut, hanem már csak akkor is, ha egy olyan kocsit látok, mint az övé. Pillanatok alatt egekbe szökik a pulzusom, elfog a remegés, és hiába tisztázom, hogy ez csak egy hasonló autó, de nem az övé és nem Ő ül benne, mégis percekig tart, amíg megnyugszom. Éppenséggel meg se nyugszom, az a mindent felőrlő, folyamatos feszültség egész nap ott marad már velem.
Ennél sokkal rosszabb, hogy még éjszaka se tudok tőle szabadulni. Napok óta vitatkozok vele álmomban, egyre hangosabban ordítva, ütöm őt, és fojtogatjuk egymást. Zihálva riadok fel ilyenkor, leizzadva. Ezután sokáig fekszem a sötétben, kavargó, zavaros gondolatokkal a fejemben. Meg nem nyugodva, nehezen alszom tovább.
Nem tudom elképzelni, hogyan lehetne ez más. Ha beszélni próbálok vele, nem hallgat meg. Szavamba vág, csak mondja a magáét, és nincs rám tekintettel. Legszívesebben kerülném, sose lássam Őt. Félek, ha ez így folytatódik, valami durva dolgot teszek.
Tanácstalan vagyok és elkeseredett.
Anyukám szerint tűrni kell. Azt mondja, majd elmúlik ez is, csak tartsak ki türelemmel. Tartsam a számat, és ne hozzak a fejemre bajt. Idővel majd jobb lesz. Szerinte az egyik legnagyobb erény, ha le tudunk nyelni bármilyen békát.
Apukám szerint pedig bele kell állni ezekbe a helyzetekbe, erővel. Azt mondja: keménynek kell lenni, keménynek kell látszani! Mutassam meg, hogy ezt velem nem lehet csinálni, menjek el a végsőkig, vagy tovább. Megrémít ezzel.
Mit tehetnék?
Ha tűrök, beleőrülök. Lassan felemészt a helyzet. Utána jártam az ügyvédi költségeknek, és megszédültem tőlük. Na és mikorra lenne vége a bírósági folyamatnak? Belevénülnék, legatyásodnék. És félek, hogy kerít valami sztárügyvédet, aki kiforgat mindenemből. Csak kiszolgáltatnám magamat egy bíróság kényének-kedvének!
Egy túl okos kollégám szerint konfliktushelyzetekben kellő asszertivitást kell mutatni, egyenes szándékkal lehetőséget kell teremteni, hogy szemtől-szemben rendezni tudjuk a vitánkat. Uralni a saját érzelmeinket, kordában kell tartani azokat, és kialakítani egy együttműködő viszonyt. Hát én Őt egy kanál vízben előbb megfojtanám! Mindkettőjüket!
Ma a céges mosdóban ülve hallottam a szomszéd fülkéből egy telefonbeszélgetést: lelkes szavakkal magyarázva valami mediációról. Hogy az milyen jó, mert építő és nincs benne semmi kényszer! Hogy a saját belátásod szerint dönthetsz a saját dolgaidról. Hogy segít túllépni a konfliktuson. A telefonáló azt mondta, annyit spórolt egy ügyvédhez képest, hogy neki már egész életében ingyen van a sör.
Az kellene nekem! Ingyen sör és mediáció!
Tud valaki egy jó mediátort?
