A mediácó, alternatíva a viták rendezésére.
Az emberek társadalmát a történelem során kialakult kötöttségek, szabályok, szövevényes és egységesített rendszerré alakították, amelyek elsősorban a hatékonyságot szolgálják. A jogi környezet biztosítja a társadalom rendjét, de ugyanakkor többnyire alkalmatlan arra, hogy konkrét ügyekben személyes megoldásokat dolgozzon ki.
Különösen válságos helyzetekben lenne fontos, hogy az embereket ne egy idegen közeg, környezet vegye körül, hanem a szükségleteikre odafigyelő, és egyben a sajátosságaikat is tiszteletben tartó bánásmódban részesüljenek. Ilyen légkörre és odafigyelésre a mediáció alkalmával, a mediátornál lehet számítani, aki megteremti a konfliktus feloldásának kereteit.
A napjainkban növekvő népszerűségnek örvendő alternatív vitarendezési eljárások (Alternative Dispute Resolution, rövidítve: ADR) egyik, egyre elterjedtebb formája.
Magyarországon a mediációt, a módszer meghonosodását a demokratikus átalakulás tette lehetővé, amely során a társadalmi kommunikáció számos jellegzetessége megváltozott. A mediácival kapcsolatos főbb szabályozásra a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényben került sor.
A mediáció során nem a sablonos, hanem a kreatív, újszerű megoldások látnak napvilágot. A mediáció egy olyan – közvetítő - eljárás, amely alternatívát nyújt a bírósági eljárás mellett, illetve lehetőséget nyújt a bírósági eljárás elkerülésére.
Lényege, hogy az érintett felek konfliktusuk rendezése érdekében nem a bírósághoz fordulnak, hanem asztalhoz ülnek és egy külön erre a célra képzett szakember, a mediátor segítségével megvitatják sérelmeiket. Az eljárás célja, hogy a felek közösen jussanak olyan megállapodásra, amely minden érdekelt félnek elfogadható, és amellyel kapcsolatban úgy érzik, hogy az érdekeiket szolgálja. Fontos sajátossága az eljárásnak, hogy a külső, harmadik személy - a mediátor - nem dönt a felek helyett, hanem a felek maguk keresnek megoldást a vitájukra egy külső, pártatlan személy moderálása mellett. A közvetítői eljárásban kötött megállapodás polgárjogi szerződésnek minősül.
A különböző konfliktust eredményező élethelyzetek különbözőségéből fakadóan a mediáció több területen alkalmazható, így például családi, munkaügyi, üzleti, vagy büntetőügyekben, de akár társasházakban együtt élők konfliktusos helyzeteiben is.
A mediációs eljárás nagyobb mozgásteret hagy a feleknek arra, hogy kapcsolatuk minden aspektusát megvitassák. Gyakran előfordul, hogy a felek jogvitája csak tünet, az okok mélyebben rejlenek. Egy bírósági eljárásban, nincs mód arra, hogy a felek közötti viszony mélységei feltáruljanak, ott a konkrét jogi problémára koncentrálódik az ügy. A mediáció révén hosszabb távra is biztosítható a felek közötti jó együttműködés, vagy a jövőbeni konfliktusok is megelőzhetők. A hatékonyságot szolgálja, hogy a felek a saját maguk által kialakított megállapodáshoz - nagyobb eséllyel – jobban tartják magukat, mint egy kívülről rájuk kényszerített döntéshez. Ez jelentős előnyt jelent az ítéletek nehézkes végrehajtásával szemben. A felek a károk és sérelmek helyreállítása érdekében tehát olyan alternatív, kreatív megoldásokkal élhetnek, amelyek a bírósági eljárásban elképzelhetetlenek.
A sokszor évekig elhúzódó peres eljárás helyett a mediáció során gyors, pár hónap vagy akár pár hét alatt elérhető a megállapodás.
Aki a mediációt választja a per helyett, az elhúzódó bírósági út számos költségét takaríthatja meg. Az illetékek, ügyvédi díj, különböző eljárással kapcsolatos költségek helyett csupán a mediátor díját kell a feleknek állniuk, ami a felek és a mediátor megegyezésén alapul.
A bírósági eljárás főszabály szerint nyilvános, a mediáció ezzel szemben bizalmas, és az eljárás során elhangzó valamennyi adat, érv, vélemény csupán a felekre és mediátorra tartozik. E körben a mediátort titoktartási kötelezettség is terheli. Kifejezetten előnyös a diszkrécióra való tekintettel a mediáció, ha a vitás ügyben olyan érzékeny kérdéseket kell megvitani, amit nem szeretnének, ha partnereik vagy ügyfeleik tudomására jutna.
Ezzel szemben a pereskedés költséges, hosszadalmas, nyilvános, többnyire személytelen megoldást ígér, legtöbb esetben egyik fél veszít, a másik nyer. A peres eljárás nyomán a nyertest sem mindig kárpótolja a másik félre szabott büntetés. Az ítélet meghozatala után az ítélet végrehajtása egy külön eljárás tárgya is lehet, vagy esetleg lehetetlen számon kérni. A pereskedés fárasztó, anyagilag és lelkileg kimerítő, kimenetele bizonytalan, és sokszor kontrollálhatatlan. A felek kapcsolata végleg megromlik, nem biztos, hogy a konfliktus lezárul.
Célravezető és hasznos módszer lehet a mediáció akkor, amikor fontos a jó, és tartós emberi kapcsolatok fenntartása. Például a cégtársak közötti vitákban, iskolai környezetben felmerülő - tanár-diák, iskola-szülő, stb. - nézeteltérésekben, házastársak közötti vitás kérdésekben, munkahelyi konfliktusokban – pl. munkatársak között, munkaadó és beosztott között -, üzleti kapcsolatokra jellemző helyzetekben.
Nem célravezető, ártalmas lehet a mediáció akkor, ha egy friss, feldolgozatlan és nagyon komoly incidens miatt a felek túl zaklatottak, ami miatt a párbeszédre, a gondolkodásra képtelenek. Akkor, ha a mediátor úgy ítéli meg, hogy az egyik felet a mediációban a tisztességtelen előnyszerzés vezérli – pl. elrettenti, megfenyegeti a másik felet, visszaél a tudomására jutott értesülésekkel, a bíró előtt jó színben akarja feltüntetni magát. Akkor is, ha a mediátor úgy látja, hogy a központi konfliktus mediálhatatlan vagy a mediáció törvénybe ütköző. Ha a mediátor úgy látja,hogy valamelyik félnek jogi úton kiemelkedően jobb esélyei vannak, mint mediáció révén – pl. egy kiegyenlíthetetlen erőviszonyok mellett nem valószínű egy kölcsönösen előnyös megállapodás létrejötte -. Akkor sem, ha felek nem hajlandóak résztvenni. Továbbá nem javasolt a mediáció akkor, ha valamelyik félnél hiányzik az önkéntesség; nem az együttműködés, hanem az igazságszolgáltatás a fontos; precedens teremtése, példa statuálása a cél; jogsértésre felhívás esetén; függőségek – alkohol, drog – hatása alatt; mentális – pszichiátriai – betegségek fennálltakor; időhúzás nyilvánvaló szándéka valószínűsíthető; családon belüli erőszak; gyermek szexuális abúzusa; zaklatás történt; ha az információ szerzés szándéka áll fenn.
a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szerinti szolgáltatás megrendelésére és teljesítésére vonatkozóan