mi az a mediáció?

A mediácó, alternatíva a viták rendezésére.

Az emberek társadalmát a történelem során kialakult kötöttségek, szabályok, szövevényes és egységesített rendszerré alakították, amelyek elsõsorban a hatékonyságot szolgálják. A jogi környezet biztosítja a társadalom rendjét, de ugyanakkor többnyire alkalmatlan arra, hogy konkrét ügyekben személyes megoldásokat dolgozzon ki.

Különösen válságos helyzetekben lenne fontos, hogy az embereket ne egy idegen közeg, környezet vegye körül, hanem a szükségleteikre odafigyelõ, és egyben a sajátosságaikat is tiszteletben tartó bánásmódban részesüljenek. Ilyen légkörre és odafigyelésre a mediáció alkalmával, a mediátornál lehet számítani, aki megteremti a konfliktus feloldásának kereteit.

A mediáció kifejezés a latin mediare szóból ered, a szó eredeti jelentése, középen állni, közvetíteni, békéltetni.

A napjainkban növekvõ népszerûségnek örvendõ alternatív vitarendezési eljárások (Alternative Dispute Resolution, rövidítve: ADR) egyik, egyre elterjedtebb formája.

Magyarországon a mediációt, a módszer meghonosodását a demokratikus átalakulás tette lehetõvé, amely során a társadalmi kommunikáció számos jellegzetessége megváltozott. A mediácival kapcsolatos fõbb szabályozásra a közvetítõi tevékenységrõl szóló 2002. évi LV. törvényben került sor.

A mediáció során nem a sablonos, hanem a kreatív, újszerû megoldások látnak napvilágot. A mediáció egy olyan – közvetítõ - eljárás, amely alternatívát nyújt a bírósági eljárás mellett, illetve lehetõséget nyújt a bírósági eljárás elkerülésére.

Lényege, hogy az érintett felek konfliktusuk rendezése érdekében nem a bírósághoz fordulnak, hanem asztalhoz ülnek és egy külön erre a célra képzett szakember, a mediátor segítségével megvitatják sérelmeiket. Az eljárás célja, hogy a felek közösen jussanak olyan megállapodásra, amely minden érdekelt félnek elfogadható, és amellyel kapcsolatban úgy érzik, hogy az érdekeiket szolgálja. Fontos sajátossága az eljárásnak, hogy a külsõ, harmadik személy - a mediátor - nem dönt a felek helyett, hanem a felek maguk keresnek megoldást a vitájukra egy külsõ, pártatlan személy moderálása mellett. A közvetítõi eljárásban kötött megállapodás polgárjogi szerzõdésnek minõsül.

A különbözõ konfliktust eredményezõ élethelyzetek különbözõségébõl fakadóan a mediáció több területen alkalmazható, így például családi, munkaügyi, üzleti, vagy büntetõügyekben, de akár társasházakban együtt élõk konfliktusos helyzeteiben is.

A mediációs eljárás nagyobb mozgásteret hagy a feleknek arra, hogy kapcsolatuk minden aspektusát megvitassák. Gyakran elõfordul, hogy a felek jogvitája csak tünet, az okok mélyebben rejlenek. Egy bírósági eljárásban, nincs mód arra, hogy a felek közötti viszony mélységei feltáruljanak, ott a konkrét jogi problémára koncentrálódik az ügy. A mediáció révén hosszabb távra is biztosítható a felek közötti jó együttmûködés, vagy a jövõbeni konfliktusok is megelõzhetõk. A hatékonyságot szolgálja, hogy a felek a saját maguk által kialakított megállapodáshoz - nagyobb eséllyel – jobban tartják magukat, mint egy kívülrõl rájuk kényszerített döntéshez. Ez jelentõs elõnyt jelent az ítéletek nehézkes végrehajtásával szemben. A felek a károk és sérelmek helyreállítása érdekében tehát olyan alternatív, kreatív megoldásokkal élhetnek, amelyek a bírósági eljárásban elképzelhetetlenek.

A sokszor évekig elhúzódó peres eljárás helyett a mediáció során gyors, pár hónap vagy akár pár hét alatt elérhetõ a megállapodás.

Aki a mediációt választja a per helyett, az elhúzódó bírósági út számos költségét takaríthatja meg. Az illetékek, ügyvédi díj, különbözõ eljárással kapcsolatos költségek helyett csupán a mediátor díját kell a feleknek állniuk, ami a felek és a mediátor megegyezésén alapul.

A bírósági eljárás fõszabály szerint nyilvános, a mediáció ezzel szemben bizalmas, és az eljárás során elhangzó valamennyi adat, érv, vélemény csupán a felekre és mediátorra tartozik. E körben a mediátort titoktartási kötelezettség is terheli. Kifejezetten elõnyös a diszkrécióra való tekintettel a mediáció, ha a vitás ügyben olyan érzékeny kérdéseket kell megvitani, amit nem szeretnének, ha partnereik vagy ügyfeleik tudomására jutna.

Ezzel szemben a pereskedés költséges, hosszadalmas, nyilvános, többnyire személytelen megoldást ígér, legtöbb esetben egyik fél veszít, a másik nyer. A peres eljárás nyomán a nyertest sem mindig kárpótolja a másik félre szabott büntetés. Az ítélet meghozatala után az ítélet végrehajtása egy külön eljárás tárgya is lehet, vagy esetleg lehetetlen számon kérni. A pereskedés fárasztó, anyagilag és lelkileg kimerítõ, kimenetele bizonytalan, és sokszor kontrollálhatatlan. A felek kapcsolata végleg megromlik, nem biztos, hogy a konfliktus lezárul.

Célravezetõ és hasznos módszer lehet a mediáció akkor, amikor fontos a jó, és tartós emberi kapcsolatok fenntartása. Például a cégtársak közötti vitákban, iskolai környezetben felmerülõ - tanár-diák, iskola-szülõ, stb. - nézeteltérésekben, házastársak közötti vitás kérdésekben, munkahelyi konfliktusokban – pl. munkatársak között, munkaadó és beosztott között -, üzleti kapcsolatokra jellemzõ helyzetekben.

Nem célravezetõ, ártalmas lehet a mediáció akkor, ha egy friss, feldolgozatlan és nagyon komoly incidens miatt a felek túl zaklatottak, ami miatt a párbeszédre, a gondolkodásra képtelenek. Akkor, ha a mediátor úgy ítéli meg, hogy az egyik felet a mediációban a tisztességtelen elõnyszerzés vezérli – pl. elrettenti, megfenyegeti a másik felet, visszaél a tudomására jutott értesülésekkel, a bíró elõtt jó színben akarja feltüntetni magát-. Akkor is, ha a mediátor úgy látja, hogy a központi konfliktus mediálhatatlan vagy a mediáció törvénybe ütközõ. Ha a mediátor úgy látja,hogy valamelyik félnek jogi úton kiemelkedõen jobb esélyei vannak, mint mediáció révén – pl. egy kiegyenlíthetetlen erõviszonyok mellett nem valószínû egy kölcsönösen elõnyös megállapodás létrejötte -. Akkor sem, ha felek nem hajlandóak résztvenni. Továbbá nem javasolt a mediáció akkor, ha valamelyik félnél hiányzik az önkéntesség; nem az együttmûködés, hanem az igazságszolgáltatás a fontos; precedens teremtése, példa statuálása a cél; jogsértésre felhívás esetén; függõségek – alkohol, drog – hatása alatt; mentális – pszichiátriai – betegségek fennálltakor; idõhúzás nyilvánvaló szándéka valószínûsíthetõ; családon belüli erõszak; gyermek szexuális abúzusa; zaklatás történt; ha az információ szerzés szándéka áll fenn.