Továbbra is KKK a Mediátori Irodánál!
KKK- vagyis Karitatív Közvetítés Karantén idején
Nincs az a jó szomszédi viszony, amit egy kis odafigyeléssel el ne lehetne rontani. 2. rész
(Ezt én mondom Dr. Bubósan)
Az előző rész tartalmából: létrehoztunk egy otthoni katasztrófavédelmet, elhárítottunk egy robbanást, megfejtettük a tachycardia egyik okát, és megóvtuk a család férfi tagját a dimenzióváltástól.
Nehéz lesz minden epizódban megmenteni a világot. Ha nem megy egyedül hívd át a szomszédot. Most karantén idején úgyis jobban tudja a szomszédod mit csináltál, mint te magad. Ez az állandó „felügyelet alatt lenni” érzés vagy a szomszéd rossz szokása sokak számára frusztrációt okoz. (Hallom, mondd ki hangosan, ehhez nem kell karantén.)
Maradjunk Dr. Bubó erdejénél és szemléljük, mint egy társasházat, hiszen a hasonlóság adja magát. Mire is gondolok? Az erdőlakók rendszerint valami súlyos pszichológiai problémával rendelkeznek: szarvas betegesen féltékeny, a bolha megalomániás az elefánt kisebbrendűségi komplexusban szenved, a liba hipochonder, a disznó részeges.
Az én szomszédjaim pedig biztos szegények. Valahányszor átmegyek hozzájuk, hogy kérjek tőlük valamit, soha nem tudnak adni.
Ennél persze vannak sokkal zavaróbb szomszédi magatartások.
Gondolok azokra, akik érzékenyebben reagálnak a szagokra. Valószínűleg alacsonyabb az ingerküszöbe annak a kisgyerekes szülőnek, akinek a gyereke egy rendszeresen füstölő szomszéd feletti szobában alszik, vagy aki valamilyen légúti megbetegedésben szenved.
Meg kell említenem a zajokat, mint a jó szomszédi viszony kiváló gyilkosát. Ezen a ponton kezdődhetne a licit. Mi az a viselkedés, amivel a Télapó hócipője is tele lesz. A bölcs konklúzió pedig az lenne, hogy a "baj akkor válik jelentéktelenné, ha a beteggel egy nagyobbat is sikerül beszereztetni".
Megjegyzem, mikor már meggyőződésünk, a szomszéd azért költözött a házba, hogy minket a kopogtatásával zavarjon, az nem mediátori esetkörbe tartozik.
Visszatérve a közösségi együttélés színhelyére, szűkítve a kört, a társasházak működését a Szervezeti és Működési Szabályzat szabályozza, ez a lakóközösségek egyfajta házirendje, és mint ilyen, társasházanként eltérő rendelkezései lehetnek (természetesen összhangban a Társasházi törvénnyel). Ebbe a lakók többségének döntése esetén bekerülhet kitétel, egy meghatározott magatartás szabályozása, de a magántulajdonban való bizonyos dolgok megtiltása már más, alapvetőbb (szabadság) jogok megsértésével járhat.
Mi a megoldás? Megoldókulcsot az élethez én sem adhatok. Akinek már elviselhetetlenné válik szomszédja zajongása hívhat rendőrt, illetve a jegyzőhöz vagy bírósághoz fordulhat birtokvédelmet kérve. Érdemes ugyanakkor tudni, hogy ezekben az eljárásokban a szomszéd magatartása nehezen bizonyítható, és az sem biztos, hogy a hosszabb távú szomszédi viszony szempontjából a pereskedés lesz a célravezető.
A második részben megfogalmazott probléma megoldásához útmutató: a maradj otthon mozgalom keretében dühöngsz magadban, szofisztikáltan beszólsz, rendőrt hívsz, jegyzőhöz-, bírósághoz fordulsz, vagy segítséget kérsz tőlünk. Rajtad múlik, hogy döntesz, dönts, és leginkább változtass!
Forduljon hozzám és Irodánk munkatársaihoz bizalommal.
Kapcsolatfelvétel:
Dr. Fehér Dóra
feher.dora3@gmail.com; tel: 20/266-1500
