Anyám megőrjít. A pasija is, de ahhoz az emberhez nekem semmi közöm. A nevét se fogom leírni. Arról, hogy egy lakásban lakunk, én nem tehetek.
Anyám persze mindig tolja, hogy mennyit köszönhetünk neki, és hogy gondoljak bele: egyedülálló anyaként Ő mennyire kiszolgáltatott lenne a pasija nélkül. (Ő kimondja a nevét is, de én nem fogom leírni se. Mondtam.) Nem érdekel mi a kínja, mert én meg így vagyok kiszolgáltatott!
Anyám megőrjít. Folyton okoskodik, hogy mit kellene tennem, mint egy óvodásnak magyaráz. Nem érti meg, hogy nem érdekel! Soha semmi nem jó neki! Csak a kritika meg az észosztás megy! Minden lépésemről tudni akar, és állandóan feladatot oszt. Hiába mondom neki, hogy hagyjon már végre békén!
Most a legújabb, hogy menjek el vele valahová, vele meg a pasijával. Hogy beszélni tudjunk. Megbeszélni. Valami radiátort vagy mit emleget, mediátort. Mert hogy ott megfelelő a légkör, hogy meg tudjuk oldani a balhéinkat. Ő nem ezt a kifejezést használta, valami idegen szót, de szerintem erre gondolt.
Mondtam neki, hogy pont a pasijával sehova se fogok menni, meg egyébként se fogok vele szóba állni. Ő meg, ha végig akar hallgatni, először kérdezze meg, én mit akarok. Akkor megkérdezte, hogy mit akarok, de amikor mondtam neki, hogy csak nyugalmat, kiakadt és kiabálni kezdett.
Eljöttem.
Este, amikor hazamentem (igazából hajnal volt), eléggé be voltak feszülve. Puffogva ültek ott ketten egymásnak, mint valami három testőr. Köszöntem volna nekik, és húztam volna a szobámba, de nem hagytak. Aztán a pasinál elszakadt a cérna, és azt ordította nekem, hogy amíg Ő tart el engem, mehetek az apámhoz, ha nem az lesz, amit Ő akar. Pedig nagyon jól tudja, hogy apám nem ér rá. Eljöttem.
Este, amikor hazamentem (igazából hajnal volt), anyám volt egyedül otthon. Meglepődtem, mert éjszakás volt. Összetörten ült magában, kisírt szemmel. Csak annyit mondott, hogy a pasija nincs itthon, egyelőre megkérte, hogy menjen el. Mert hogy senkinek nem engedi meg, hogy így beszéljen velem. Meg hogy holnap van időpontunk hármasban annál a mediátornál. Megkérdezte, van-e kedvem vele menni. Semmi se kötelező, de adjam meg neki az esélyt.
Őszintén megmondtam, hogy nincs kedvem, és ha megint ordítanak velem, ott fogom hagyni őket.
Bólintott, mosolyogva jó pihenést kívánt, és elment aludni.
Mi a fene az a radiátor, vagy mediátor, vagy mi?
Elérhetőségeim:
E-mail cím: lestib@gmail.com
Telefonszám: +36 30 205 2393
