Néhány gondolat az érintésről…
Nem tudom, neked hogyan alakult korábban az életed, nekem sokáig teljesen kimaradtak az érintések.
Vagyis az, hogy a kötelező, elkerülhetetlen kontakton túl egymáshoz érjünk. Ölelés, cirógatás, átkarolás, kéz a kézre, jelezve a szimpátiát, együttérzést, szeretetet: ilyenekre gondolok.
Nyilván jó ideig nem dönthetted el, hogyan fogsz élni, bekerülsz egy közegbe, és kapod, amit dob a gép, alkalmazkodsz. Nekem azt adta, hogy testi érintés nincs. Hogy miként éreztethető e nélkül a szeretet, meg az együvé tartozás, az jó kérdés; az én válaszom az, hogy leginkább túl nehezen.
Pedig ezek nélkül nagy kihívás boldogan élni, nem gondolod?
Nekem úgy két tucat évet kellett kibekkelnem így, nem panaszkodhatom. Ha neked többet, akkor csak annyit tudok mondani: sajnálom.
Nagyon sajnálom.
Velem az a helyzet, hogy mára lett egy saját családom, itt az érintés és az ölelkezés mindennapos, nem tabu. Nekem ennyi intimitás elég is a túléléshez.
De ezen túl is lehet tekinteni, túl a családon. Most nem a konzum kézfogásra gondolok, azzal aligha szeretne már bárki bármit kifejezni, de ott van még az ölelés másokkal: te mikor ölelkeztél utoljára?
(Ha túl régen, gyere el futni! Ha már elkészültél az erőddel egy versenyen, mindig találsz a célban magad körül olyan szimpatikus egyént, aki ugyanúgy vágyik egy ölelésre, mint te. Fel fogod ismerni. Később már elkészülni se kell az erőddel, sőt, cél se kell és verseny se kell.)
Én nem tudom, te hogy vagy vele, számomra elég kellemetlen, amikor valaki a privát zónámba tör, és érintést erőszakol; de annál megrendítőbb alig, mint amikor túl a megszokáson kölcsönös az igény az érintésre, és megtörténik.
Megvan az a pillanat, amikor felismered, hogy szeretnéd megölelni a másikat, és kutatod a pillantását, hogyan érintené az őt? És óvatosan fordulsz felé, hogy jelezd a szándékodat, de ne érezze azt erőszaknak? Vagy ahogyan csak ráteszed a kezedet valaki vállára, és ott tartod rajta, próbálod úgy, hogy meg ne zavard őt, de érezze: itt vagy vele? Hogy tudj ezzel jelezni valami többet, mint amire szavaid lennének?
Hosszú időkre visszamenőleg emlékszem minden alkalomra, amikor valaki így ért hozzám, érzésekkel teli, figyelembe véve engem, vigyázva, kapcsolódva. Számon tartom. Ritka csoda.
Te fel tudsz idézni ilyesmit?
Lesti Bertalan
+36 20 205 2393
#megtartóerő #ölelés #érintés #szeretet #barátság #kapcsolódás #család #lehetmásképp #boldogság
