Mától kijárási korlátozást vezettek be. Biztos szakmai ártalom, de nekem rögtön az jutott eszembe, hogy az összezártság nagyon sok ember számára lesz megterhelő. Sorolhatnám a konfliktushelyzeteket kamasz-szülő, házastársak között. Olyan helyzet előtt állunk, amivel még eddig nem találkoztunk, amire egy jól működő család/kapcsolat tagjai sincsenek felkészülve, semmilyen bevett minta nem áll rendelkezésünkre.
A hetek óta tartó rendkívüli helyzet rányomja bélyegét kapcsolatainkra, különösen kidomborítja mindazon negatívumokat, amikkel eddig csendben próbáltunk együtt élni. Most lezárták előttünk az utolsó menekülési utat is. MI vagyunk meg a feladat (ami nem más, mint a kommunikáció), amit el kell kezdeni. Rendbe kell hozni kapcsolatainkat. Sokan úgy gondolják, hogy ez lehetetlen.
Mielőtt komoly döntésre szánnánk el magunkat, álljunk meg egy kicsit és vegyünk egy nagy levegőt. Tegyük fel magunknak a kérdést, a kapcsolatunk helyreállítása érdekében mindent megpróbáltunk-e? Kértünk-e segítséget? Vagy úgy gondoltuk nem teregetjük ki a magánéletünket senkinek, inkább hagyjuk veszni.
