A mediáció segít a gyermek vagy kamasz korának megfelelő nevelési módszereket megreformálni és hatékonyabbá tenni.
A serdülőkor azért kitüntetett kor, mert ilyenkor a személyiség nagy fejlődésen, változáson megy keresztül. Sok minden átrendeződik. Az abszurdnak tűnő viselkedésnek megvan a maga gyermekkori előtörténete.
(Forrás: Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig)
A szülő – legtöbbször már csak az egyik, mert egyedülálló, és a másik szülő már nem vesz részt a nevelésben – rendszerint már olyan esetekben kér segítséget, amikor már baj van. A gyermeke csavarog, nem jár iskolába, rossz társaságba keveredett, esetleg alkoholt fogyaszt vagy drogozik.
Ugyanakkor a kamaszkori lázadás megnyilvánulhat abban is, hogy a fiatal küzd a függetlenségért. Kialakulhat a „harc” a szülő és a gyerek között azért, hogy ki állítja fel a családi szabályokat…, ki mit határozhat meg, kinek a tiszte ellátni valamit, kinek a felelőssége valami.
A konkrét probléma hátterében lévő érdekek összehangolásával, egy konkrét, kívánatos viselkedést megcélozva, olyan megállapodás létrehozásával, amelyben mindkét fél (szülő-gyermek) nyertesnek érezheti magát. Ezáltal csökken közöttük a lévő feszültség, javul a kapcsolatuk.
A közösen felállított rendszer – viselkedés - által a szülő és a kamasz gyermek is érezheti és élvezheti jogait, de tudnia kell a felelősségét is. Igyekszem megláttatni egymással a közös érdekeket, de olykor azok szembetalálkozását is, majd megtalálni a lehetséges megoldásokat ezek feloldására. Célom mindezek révén, hogy egymás felé fordítsam – a meg nem értett különbözőségek miatt – az egymástól távolodó szülőt és gyermeket.
Hogyan lehetséges mindez?
A reménytelennek látszó esetekben is pozitívan hat a kamaszra az, ha tudatosodik benne, hogy közvetítést ajánlok fel közöttük. Nem a viselt dolgaival foglalkozunk, nem a megjavítása a cél a mediáció során, hanem az, hogy mind az ő, mind pedig a szülő, szülők érdeke érvényesüljön. Amikor szembesül azzal, hogy egyenrangú félként köthet megállapodást a szülővel, a szüleivel, és nem csak neki, hanem a szülőknek is vállalni kell, hogy változtatnak eddigi magatartásukon, nos ekkor már az igényeinek feltérképezésekor valószínűleg úgy érzi, jó helyre jött.
Fontosnak tartjuk az után követést. Ha egy idő után nem működik a megállapodás, akkor nem feltétlenül a gyerek a rossz, hanem a megállapodás. Ekkor az új helyzetre, változásra figyelemmel szabjuk-, fogalmazzuk át a megállapodást.