Kamaszmediáció

A mediáció segít a gyermek vagy kamasz korának megfelelõ nevelési módszereket megreformálni és hatékonyabbá tenni.

A serdülõkor azért kitüntetett kor, mert ilyenkor a személyiség nagy fejlõdésen, változáson megy keresztül. Sok minden átrendezõdik. Az abszurdnak tûnõ viselkedésnek megvan a maga gyermekkori elõtörténete. (Forrás: Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig)

A szülõ – legtöbbször már csak az egyik, mert egyedülálló, és a másik szülõ már nem vesz részt a nevelésben – rendszerint már olyan esetekben kér segítséget, amikor már baj van. A gyermeke csavarog, nem jár iskolába, rossz társaságba keveredett, esetleg alkoholt fogyaszt vagy drogozik.

Kamaszmediáció

Ugyanakkor a kamaszkori lázadás megnyilvánulhat abban is, hogy a fiatal küzd a függetlenségért. Kialakulhat a „harc” a szülõ és a gyerek között azért, hogy ki állítja fel a családi szabályokat…, ki mit határozhat meg, kinek a tiszte ellátni valamit, kinek a felelõssége valami.

A konkrét probléma hátterében lévõ érdekek összehangolásával, egy konkrét, kívánatos viselkedést megcélozva, olyan megállapodás létrehozásával, amelyben mindkét fél (szülõ-gyermek) nyertesnek érezheti magát. Ezáltal csökken közöttük a lévõ feszültség, javul a kapcsolatuk.

A közösen felállított rendszer – viselkedés - által a szülõ és a kamasz gyermek is érezheti és élvezheti jogait, de tudnia kell a felelõsségét is. Igyekszem megláttatni egymással a közös érdekeket, de olykor azok szembetalálkozását is, majd megtalálni a lehetséges megoldásokat ezek feloldására. Célom mindezek révén, hogy egymás felé fordítsam – a meg nem értett különbözõségek miatt – az egymástól távolodó szülõt és gyermeket.

Hogyan lehetséges mindez?

A reménytelennek látszó esetekben is pozitívan hat a kamaszra az, ha tudatosodik benne, hogy közvetítést ajánlok fel közöttük. Nem a viselt dolgaival foglalkozunk, nem a megjavítása a cél a mediáció során, hanem az, hogy mind az õ, mind pedig a szülõ, szülõk érdeke érvényesüljön. Amikor szembesül azzal, hogy egyenrangú félként köthet megállapodást a szülõvel, a szüleivel, és nem csak neki, hanem a szülõknek is vállalni kell, hogy változtatnak eddigi magatartásukon, nos ekkor már az igényeinek feltérképezésekor valószínûleg úgy érzi, jó helyre jött.

Fontosak tartom az után követést. Ha egy idõ után nem mûködik a megállapodás, akkor nem feltétlenül a gyerek a rossz, hanem a megállapodás. Ekkor az új helyzetre, változásra figyelemmel szabjuk-, fogalmazzuk át a megállapodást.

<< Vissza az elõzõ oldalra