Az iskolában ugyanúgy zajlanak a konfliktusok, mint az élet más területein, és a gyerekek ugyanazokat a feszültségeket és türelmetlenségeket élik meg és viszik be az iskolába, mint a szüleik a hétköznapokban: otthon, munkahelyen, különböző élethelyzetekben.
Mi a teendő?
Napjainkban az alternatív megoldások felé kell fordulnunk, és a vitákat tudatosan kezelnünk. Az iskola igen alkalmas színtere annak, hogy a gyerekek között konfliktusok alakuljanak ki. A felmérések is azt bizonyítják, hogy ezek száma egyre magasabb, jelen van a mobbing (szekálás, heccelés, kiközösítés) és a bullying (terrorizálás, zaklatás, erőszakoskodás), a középiskolások és az általános iskolások körében egyaránt. Olykor, ezen felül normasértéssel is találkozunk, amely során fizikai bántalmazás is történik.
A pandémiás időszak, a covid-19 járvány tovább rontotta a helyzetet, szaporította a konfliktusokat. Az online térbe kényszerülés és a fizikai távolság ellenére is kialakultak, illetve folytatódtak a bántások. Felütötte fejét például a megbetegedett gyerekek megbélyegzése, csúfolása és kiközösítése („covidos”). Az iskolába való visszatérés alkalmával pedig nőtt a különböző frusztrációkra visszavezethető agresszió.
Gyerekeknél a szociális kompetenciák éretlen, fejletlen volta a problémamegoldó képesség alacsony szintjén nyilvánul meg, amely szóbeli, és fizikai agresszióba torkolhat. Sokszor a tréfa határainak fel nem ismerése, a társak magántulajdonának tiszteletben nem tartása, a segítség hiánya is a konfliktusok okozója lehet.
Megoldásként többnyire reflexszerűen erős eszközöket használnak, természetesnek veszik az erőstratégiák alkalmazását. Ennek oka azonban egyáltalán nem a gyerekekben keresendő, inkább abban, hogy az iskola maga, mint intézmény, még napjainkban is tekintélyelvű szabályok szerint szerveződik. Ez egyfajta örökség, amiben a gyerekek szocializálódnak és a mindennapjaikat töltik. Ennek konfliktus kezelés szempontjából az egyik legfőbb hátránya, hogy azzal a tudattal vannak áthatva, hogy csak a másik fél kárára lehet rendezni a vitát.
Mivel a gyermekek az idejük jelentős részét az iskolákban töltik nagyon fontos, hogy milyenek a körülmények.
A mediáció eredményesen alkalmazható, ha a gyerekek között érdekkülönbségek vagy kisebb szabálysértések történtek. Érdekvita esetén cél a megegyezés, szabályszegés esetén a jóvátétel. Ez utóbbi általában az ún. helyreállító eljárások pozitív eredménye, amely szintén egy alternatív vitarendezési módszer, és iskolai szituációkra kiválóan adaptálható.
E különböző technikák ötvözésének köszönhetően a viták résztvevőiben csökkennek a negatív érzések, főként a félelem és az ellenségesség. Megtapasztalják a felelősség érzését annak eredményeképpen, hogy önkéntesen vesznek részt saját problémáik megoldásában. A folyamatnak, amin végig haladnak, fejlesztő hatása van: csökkenti a visszaesést, segít megérteni a másik fél motivációját vagy a sérelemmel kapcsolatos megéléseit.
Mediáció válhat szükségessé nemcsak diák-diák, hanem diák-tanár, tanár-tanár, szülő-tanár, szülő-szülő vagy szülő-más gyereke konfliktusában, amely során eltérő mediációs technikák alkalmazására kerül sor.
A járványhelyzetnek köszönhetően éles viták alakulhatnak ki a felnőttek között is. Az online térben napjainkban szinte már mindenki elboldogul: oszt, posztol, email-ez, chat-el, meetingel, stb., de mégis különböző szintű hozzáértéssel és technikai eszközökkel. Mindez rendkívül könnyen és gyorsan okoz félreérthető vagy bosszantó helyzetet, amikor az egyik fél a másikra lesz dühös például, mert „nem jó helyre küldte”, „nem jó az internete”, „nem ismeri azt a funkciót”.
A kommunikációt amilyen jól tudja még az egyik pillanatban segíteni, olyan gyorsan tudja a másikban már megrontani vagy gátolni az online tér. Az elégtelen kommunikáció pedig konfliktusokhoz vezet.
Mediátorként az a feladatunk, hogy a vitában álló felek között a semleges, harmadik személy szerepét töltsük be. Segítünk tisztázni a konfliktus természetét, és segítünk eljuttatni a feleket a mindkettőjük számára elfogadható megoldás megtalálásához.
A továbblépés lehetőségét kínálja a konfliktusok megoldásához, ha olyan kérdéseket fogalmazunk meg, hogy
Mi történt? Kit érintett? Hogyan érintette?
Mit kell tenni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
Egy demokratikus szellemiségű oktatási intézményben az iskolai együttélés, valamint az oktató-nevelő munka során fontos szerepet kapnak a diákok szabadságjogai, amelyek szorosan kötődnek a viselkedés-kultúrához, és a konfliktusok feloldásához, amelyeket erőszakmentes és konstruktív módon, az iskolaközösség minden tagjával való együttműködés jegyében oldják meg.
Így az iskola – ahol a gyerekek a legtöbb tanulásra alkalmas időt töltik – állandó modellként is szolgálhat arra, hogy a diákok, és a felnőttek hogyan oldják meg az életben felmerülő problémákat.